[Könyv] Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában; Dr. Büki Andrea: Ölelj át (A kötődő nevelésről mindenkinek)

Posted by: mamioblog on: december 14, 2010

• In: babagondozás | könyv | nevelés
• Vélemény?

Két olyan könyvet szeretnék bemutatni, amelyből sok szempontot kaptam saját babagondozási gyakorlatom kialakításához – de legfontosabbnak a hatást tartom, amit kisbabámhoz való hozzáállásomra gyakoroltak.

A két könyvet a kötődő nevelés fogalma kapcsolja össze. Hogy mit is jelent ez pontosan?

Egy nagyon egyszerű dolgot: hogy a lehető legteljesebben kielégítsük gyermekünk igényét a velünk való közeli kapcsolat iránt. Nem nehéz elképzelni, hogy kisbabánk, akivel 9 hónapig szinte „egy test” voltunk, születése után is arra vágyik, hogy hallja szívünk dobogását, érezze légzésünk ritmusát, illatunkat, és kezünk – a hasfalon keresztül már jól ismert – simogatását. Hogy velünk legyen, halljon-érezzen-lásson-tapintson minket, testközelből lehessen részese életünknek. Ésszerűnek tűnik, mégis: a nyugati társadalomban évszázadokon át ennél jóval nagyobb távolságtartással gondozták a csecsemőket.

Jean Liedloff amerikai pszichológusnő, aki két és fél évet élt a dél-amerikai jekana indiánok között a dzsungelben, arra döbbent rá, hogy a törzsi társadalom sok tekintetben egészségesebben működik a mai civilizált világénál. Ennek okait az indiánok kultúrájának tanulmányozásával igyekezett feltárni, melyben kulcsfontosságú tényezőnek találta a csecsemőgondozási és gyermeknevelési hagyományokat, melyek számos ponton eltérnek a nyugati gyakorlattól. Többek között a babák testközelség iránti igényének kielégítésében. A darwini evolúcióelméletre támaszkodva a pszichológusnő megfogalmazta saját elméletét, az ún. kontinuum-elvet, amely magyarázatot adhat az általa megfigyeltekre. Ezt az elvet, illetve a jekana indiánok életét mutatja be részletesen Az elveszett boldogság nyomában c. művében.

Engem leginkább az a leírás hatott meg, amiben a szerzőnő gondolatban bemutatja, mit élhet át egy (nyugati) csecsemő, akinek az alapvető igényei és ösztönei nincsenek kielégítve életének e rendkívül kiszolgáltatott szakaszában. Nehéz közömbösnek maradni az olvasottak iránt, és elkerülni, hogy ne növekedjen empátiánk a babák és kisgyermekek felé. Sokszor gondoltam vissza az olvasottakra, amikor a fogytán éreztem a figyelmem vagy a lelkierőm a baba felé forduláshoz.

Az Ölelj át! (A kötődő nevelésről mindenkinek) c. könyvet egy magyar orvos-pszichológusnő írta azzal a szándékkal, hogy a kötődő nevelés fogalmát és gyakorlati eszközeit a magyar olvasóközönséggel megismertesse.

A pszichológia és önismeret iránt érdeklődőknek külön csemege lehet a különféle gyermekkori kötődési minták, és ezek jellemformáló hatásának bemutatása, amely a könyv első (elméleti) részében található.

A 2., gyakorlati részben hasznos szempontokat kapunk ahhoz, hogyan valósítsuk meg a kötődő nevelést a gyakorlatban, a mi cseppet sem természetközeli kultúránkban. Hét segítő eszköz kerül bemutatásra, címszavakban: közelség, igény szerinti szoptatás, hordozás, együttalvás, a sírás kezelése, igény szerinti napirend, egyensúly.

A könyv nagy értékének tartom, hogy a szerzőnő végig a saját ösztöneinkre való hallgatást hangsúlyozza. Kész receptek helyett egyfajta szemléletet mutat be, szempontokat ad a gyakorlati kérdésekben, meghagyva az olvasónak a jó érzéssel való döntés lehetőségét. Rámutat, hogy nem csak akkor vagyunk jó anyák, ha együtt alszunk gyermekünkkel, hordozzuk, teljesen igény szerint szoptatjuk és alakítjuk a napirendet. A testi közelség mellett a lelki közelség legalább olyan fontos, melyet a gyermek szükségletei iránti érzékenység révén gyakorolhatunk. Ha ezekre odafigyelünk, úgyis eljutunk a testközelségig. 🙂